32 forduló alatt már öt különböző kapussal is kezdődött a Budapest Honvéd második csapatának összeállítása, de Nagy Sándor, Horváth András, Berla Attila, Megyeri Gábor és Dúzs Gellért mellett a fiatal Boros Roland és Schrankó Levente is feltűnt az együttes keretében. Egy ilyen névsor maximális erőbedobást igényel Szentpéteri Viktortól is, akinek nagy szerepe és felelőssége van a kapusok munkáját illetően. Kapusedzőnkkel második csapatunk Majosi SE elleni bajnokija előtt beszélgettünk.
Hét kapussal is dolgoztál együtt idén, hogy látod az idei teljesítményüket, fejlődésüket?
Valóban, rengetegen megfordultak a második csapat mérkőzésein a kapuban. Mindenkinek töretlen volt a fejlődése, még ha az elején érződött is a felnőttfoci nehézsége. A kapusok felé állított követelmények már itt is keményebbek, ez érződött, de valamennyien beálltak a sorba és felvették a mérkőzések és edzések ritmusát. A fiatalok hatalmasat fejlődtek, viszont le a kalappal az idősebb kapusok előtt is, hiszen amikor megkapták a lehetőséget, nagy szeretettel jöttek, s nemcsak a mérkőzéseken, hanem az edzéseken és a pályán kívül is rengeteget segítettek a fiatalabb társaiknak.
Milyen nehézségei lehetnek egy kapusnak szó szerint a felnőttfutball kapujában?
Szerintem a legnagyobb váltás egyértelműen az U19-es korosztály és a felnőttfoci között van. Az utánpótlásban beidegződött dolgokat szinte azonnal meg kell változtatni, hiszen sokkal gyorsabb a játék. Ráadásul itt már – akár anyagi szempontból is – komolyabb tétre megy a labdarúgás. Szokni kell az iramot, fel kell készülni, hogy akár 30-35 éves játékosokkal is találkozhatnak a kapusok. Összességében ez nagyon jó tanulási lehetőség, és ha valaki 18 éves korában már akár több tíz meccset tud játszani és tapasztalatot szerezni a felnőttmezőnyben, az hatalmas előny ebben a korban.
A kapusok mellett a csapat életében is komoly szerepet töltesz be, mit gondolsz az eddigi teljesítményetekről?
Pont azt beszéltük az edzőkkel, hogy ha most kezdődne a bajnokság, nyugodt szívvel jelenteném ki, hogy ez a csapat az első, második hely valamelyikéért is küzdhetne. Nyilván nem ez az elsődleges cél, de szerintem jól mutatja a nyár óta elvégzett munka hatékonyságát. Ha az akkori eredményeket és a mutatott játékot összehasonlítjuk a mostaniakkal, ég és föld a különbség, természetesen pozitív irányba. Hatalmas örömmel tölt el minket, hogy olyan teljesítményt nyújtottak a srácok, amelyre felfigyelhetett az NB I-es csapat is, több játékosunk kapott ott lehetőséget, edzésen és mérkőzésen is. Alapvetően nem is az eredményesség a fő célunk – bár természetesen örülünk a sikereknek –, hanem az első csapat kiszolgálása, illetve a játékosok folyamatos fejlődése.
Vasárnap a sereghajtó Majosi SE otthonában léptek pályára. Milyen mérkőzésre számítasz, milyen veszélyei lehetnek egy ilyen összecsapásnak?
Minden meccsnek van veszélye, valamennyi találkozóra az ellenfelet tisztelve készülünk, és mindent beleadunk. Ezt megmutattuk például a Hódmezővásárhely vagy a Szekszárd ellen is, ahol papíron gyengébb csapat ellen is maximálisan pörgött a csapat, és ezáltal nyert magabiztosan. De idegenben, egy más környezetben pláne nehezebb dolgunk van, erre fejben is fel kell készülnünk. Hiába az utolsó helyezett ellen lépünk pályára, teljes koncentrációra és odaadásra van szükség, mert meg kell nyernünk a mérkőzést. Engem hatalmas boldogsággal töltene el, ha a Fradit meg tudnánk előzni és a negyedik helyen zárnánk a bajnokságot, óriási dolog lenne szerintem, ha az NB III-as bajnokságban a második csapatok közül mi végeznénk legelőrébb.
NB III., KÖZÉP CSOPORT, 33. FORDULÓ
Majosi SE–Budapest Honvéd II
Bonyhád-Majos, Majosi SE Sporttelep
Május 2., vasárnap, 17:30
V: Erdélyi Bence
