Hó volt, hó nem volt – bár hétközben még a debreceni klub egyik színében pompázott a Nagyerdei Stadion gyepe, szombat délelőttre már futballpályához méltóan zöldellett a talaj, így semmi akadálya sem volt annak, hogy lejátsszák a DVSC–Honvéd bajnokit. Narancssárga labdával, jelezve azért, hogy ha nincs is hó, a télhez színes labda dukál.
A színválasztás aztán viszonylag hamar értelmet nyert, mert ugyan Moutari Amadou ziccerét (a kifutó Kosicky jól zárta a szöget) és Djordje Kamber éles szögből lőtt kapufáját – mindkét lehetőség előtt Vadócz Krisztián volt a feladó – még tisztán láttuk, az első félórához közeledve viszont már szépen „világított” a labda a pályára ereszkedő köd közepette.
Szerencsére a hóhoz hasonlóan ez a fehérség is gyorsan tovatűnt, s a félidő hajrájában már csak a reflektorok fényében hömpölygött a köd, és már csak egy lábdob hiányzott ahhoz, hogy a Tankcsapda Füst és lábdob című dalával szórakoztassuk magunkat.
Lukács László azonban nem, Batik Bence viszont ott volt a Nagyerdei Stadion gyepén, védőnk pedig gondoskodott arról, hogy a szurkolók (mármint a mieink) boldogan vonulhassanak a szünetre, hiszen Lanzafame beadására remekül érkezett, és a hálóba bólintotta a labdát. A Batik, Lanzafame duónak ez volt a szezonbeli második gólja, igaz, Zalaegerszegen fordított szereposztás mellett voltak eredményesek.
A második félidő aztán ott folytatódott, ahol az első abbamaradt: Honvéd-helyzettel, viszont az elsőhöz hasonlóan Moutari lövése kimaradt, Vadócz Krisztián fejese után meg Kosicky kapus tornázta ki a léc alól.
Az ismét lentebb ereszkedő ködben megélénkült a mérkőzés, ami alapvetően nem lett volna gond, csakhogy ez együtt járt a debreceni lehetőségekkel is, sőt, a 62. percben Varga Kevin az egyenlítő gólt is megszerezte.
Fél óra maradt tehát arra, hogy a felek döntésre vigyék a dolgot, Giuseppe Sannino mester Cipf Dominikot, majd Banó-Szabó Bencét is pályára küldte, de továbbra is a Debrecen birtokolta többet a labdát, bár Vadócz szöglete után Kamber fejelhetett, labdája azonba fölément. Ahogy a köd sem tágított a pályáról, a csapatok sem adták fel abbéli céljukat, hogy három pontot szerezzenek. Így aztán a hajrá is lüktető játékot hozott, s noha a Loki veszélyeztetett többet, végül mindkét csapatnak meg kellett elégednie az egy ponttal.
Ködbe veszett a győzelem.
