Sorozatot indítunk, amelyben a Honvéd nagyjai idézik fel a legendás történeteiket, képzeletbeli elbeszélés formájában, klubunk krónikása, Kaszás Kálmán tolmácsolásában. A 3. részben, Eisenhoffer József történetét olvashatjátok.
Világvándor! volt idő, amikor ilyen jelzővel illettek, volt benne igazság, hiszen tizenhét esztendei távollét után 1941-ben tértem haza. Amikor hazajöttem egy újságíró megkérdezte tőlem, hogy hol éreztem magam a legjobban? A BTC-ben és a Kispestben. Ezek az idők voltak életem felejthetetlen emlékei.
Úgy láttam meglepte a válaszom, a firkász arra számított, hogy Marseille-t, New Yorkot, vagy Bécset említem.
Pedig Kispesten lettem első osztályú, majd később válogatott játékos, és piros-fekete színekben értem el első nagy sikeremet. Az 1919–1920-as szezonban ezüstérmet szereztünk az MTK mögött. Bomba jó csapatunk volt a hetedik fordulóig százszázalékos teljesítményt nyújtottunk, sorra vertük a favoritokat. A bajnokság végén a 2. helyen végeztünk. Bravúros kapusunk, kőkemény védelmünk, remek halfsorunk és gólerős csatársorunk volt.
– A kapus jellemzésével egyetértek — szólt közbe vigyorogva Varga Péter.
– A Fradival már akkor is kemény meccseket játszottunk, az őszi és a tavaszi mérkőzés sem ment le simán. Novemberben a nagy esőzés miatt víz és sárréteg borította a pályát. Amennyire lehetett próbáltunk focizni, végig az FTC térfelén folyt a játék, de az eső nem akart elállni és egyre rosszabb lett a talaj. A rendezőség megpróbálta rendbe hozni a pályát, de közben besötétedett, így a 62. percben 0–0-s állásnál félbeszakadt a meccs. A hátralévő 28 percet 11 nappal később játszottuk le. 1–0-ra vezettünk, a Fradi az utolsó pillanatban egyenlített.
A tavaszi meccs ennél kacifántosabb volt. Mi voltunk ugyan a pályaválasztók, de a meccs az Üllői úton volt. A második félidő 25. percéig jó meccset láthatott a 8 ezer néző, de utána majdnem botrányba fulladt a mérkőzés. Történt, hogy Jeny beadásába Takács kézzel belenyúlt, a játékvezető pedig tizenegyest ítélt. Az FTC nem akart belenyugodni az ítéletbe, de Vértes bíró nem tágított, én meg belőttem a büntetőt. Erre Pataki vezérletével az FTC levonult a pályáról, és csak öt percnyi rábeszélés után tértek vissza – Pataki kivételével.
Néhány percnyi játék után ismét félbeszakad a meccs, mert a közönség a pályára futott. Amint folytatódott a találkozó, Krebs megadta a kegyelemdöfést a zöld-fehéreknek, 20 méterről becsavarta a labdát a kapuba. A végén Krebs rúgott még egy gólt, de a bíró les címén nem adta meg.
A meccs után Malaky Mihály, az FTC futball igazgatója, egyben az MLSZ alelnöke, közölte, hogy az Fradi az újra játszás reményében megóvja a meccset. Néhány nap után azonban bejelentették, hogy szó sincs óvásról, hiszen Vértes rutinos bíró és a Ferencváros meggyőződése, hogy jóhiszeműen járt el.
Tíz évvel a klub alapítása után a KAC ezüstérmes lett és ennek a diadalnak én is aktív részese lehettem. Szóval csak ismételni tudom magam: Kispest életem felejthetetlen emléke! – fejezte be történetét a népszerű Eisi.
