Többek között Gyetván Márk, Keresztes Noel, Nyitrai Bence és Szabó Tibor társaságában ünnepelhette a Soroksár legyőzését Viacheslav Kulbachuk, aki a 4–1-re megnyert bajnokin debütált az első csapatban, s nem véletlenül emeltük ki a fenti négy akadémistát, ők ugyanis ukrán védőnk NB III-as bemutatkozásánál is a pályán voltak. Utóbbi találkozón 2–0-ra verte a Honvéd II a Gerjent, az akkor 17 éves Kulbachuk pedig közel 23 hónappal később újabb nagy lépést tett a karrierjében. Miközben a Soroksárral szembeni találkozót megelőzte egy másik Soroksár elleni mérkőzés.
„Még szép, hogy mindkét mérkőzésre emlékszem – jegyezte meg mosolyogva Viacheslav Kulbachuk. – Tavaly nyáron volt az első találkozó, a Bozsik Arénában játszhattunk a Soroksár ellen, Pinezits Mátétól kaptam meg a lehetőséget, nyolc percet töltöttem a pályán, ami elsőre nem tűnhet soknak, számomra azonban remek élmény volt. Pár nappal később a Kecskemét elleni találkozón is pályára léptem, hálás vagyok azért, hogy bizonyíthattam az első csapatban.“
Viacheslav Kulbachuk aztán a téli felkészülést már az első keret tagjaként dolgozta végig, egy-egy félidőt kapott az Arad, illetve az Ajka ellen, szűk húsz percet töltött pályán a BVSC-vel szemben, majd öt mérkőzésen kerettag volt, mire eljött a már említett Soroksár elleni mérkőzés. A második első.
„Nem tudtam, nem is tudhattam előre, hogy játszani fogok, egy ideig nem is melegítettem, aztán nem sokkal a negyedik gólunkat követően Takács László asszisztensedző szólt, hogy kezdjek el mozogni – idézte fel a debütálás pillanatait Viacheslav Kulbachuk. – Ekkor már eszembe jutott, hogy esetleg lehetőséget kapok, azonban nem akartam beleélni magam. Eltelt pár perc, amikor Taki bá ismét szólt, de ezúttal már azért, hogy jöjjek, öltözzek, mert be fogok állni.“
A debütálás, pályára lépés volt számomra a tökéletes pillanat, egész életemben emlékezni fogok rá.
Viacheslav Kulbachuk végül a 79. percben szállt be, Benczenleitner Barnát váltotta, így a hosszabbítással együtt mintegy negyedórát töltött a pályán, a mostani szezonban pedig ő a hatodik fiatal játékos, aki bemutatkozott az első csapatban, előtte Benkő László, Kocsis Gergely, Nyitrai Bence, Pekár István és Simon Benedek debütált a „nagyok“ között.
„Nemcsak nekem, minden fiatalnak, sőt minden játékosnak nagy dolog a debütálás, emiatt is boldog vagyok, annak pedig külön örülök, hogy a rutinos kerettagok mellett jó néhány fiatal van a csapatban, ami számomra is könnyebbség. A lefújást követően Szabó Alex volt az első, aki odajött hozzám, gratulált, ahogyan a többiek is, csapatkapitányunk, Kálnoki-Kis Dávid megjegyezte, megvolt a a debütálás, most már férfi lettem – folytatta Viacheslav Kulbachuk, aki nemcsak a meccsre, hanem a találkozó utáni pillanatokra is boldogan emlékszik vissza. – Boldog voltam, ki akartam élvezni a pillanatot és talán meglepő, de a telefonomat csak akkor vettem elő, amikor a Bozsik Arénából visszaértem az akadémiára. Addigra már rengeteg üzenet várt, sokan gratuláltak, apukámmal és anyukámmal is tudtam beszélni. A szüleim elmondták, nagyon büszkék rám és megérdemeltem a lehetőséget, hiszen rengeteget dolgoztam érte. A felkészülés alatt nagyon kemény munkát végeztünk, eleinte azt éreztem, hogy fizikailag még erősödnöm kell, ebben rengeteg segítséget kaptam Lázár Zsolttól és Szabados Krisztiántól. Folyamatosan fejlődtem, úgy éreztem egy idő után, hogy készen állok a debütálásra, örülök, hogy a szakmai stáb is így látta. Tudom, hogy sokat kell még dolgoznom, javulnom, de nagyon boldog vagyok, hogy lejátszottam az első tétmeccsemet.“
| Lépésről lépésre „Az első csapat előtt a második együttesben és az U19-es gárdában is szerepeltem, fontos tapasztalatokat gyűjtve az elmúlt két évben. Az U19 másabb, ott még érezhető, hogy az utánpótlásfoci, az NB III viszont már egy kőkemény felnőttbajnokság. Fizikailag is komoly kihívást jelent, főleg nekünk fiataloknak, de a sebesség is nagyobb, minden téren többet követel meg tőlünk. Természetesen a két felnőttcsapat között is van különbség, a nagyoknál még magasabb a minőség, hozzá kell szokni ehhez és fokozatosan fejlődni, hogy megálljuk a helyünket. A magyar és ukrán futballt összehasonlítva talán azt mondanám, hogy a magyar fizikálisabb, az ukrán pedig technikásabb, de Ukrajnában nem játszottam felnőttszinten, így nem lehet tökéletes az összehasonlítás.“ |
Viacheslav Kulbachukkal persze nem csak a téli felkészülésre, a nyári edzőmeccsre vagy éppen a Gerjen elleni, honvédos debütálásra, hanem a kezdetekre is visszatekintettünk. Ukrán védőnk Odesszában, a CYSS-11-nél, a kétszeres Ukrán Kupa-győztes Chornomorets Odesa egyik utánpótlás-klubjánál indította karrierjét.
„Hatéves voltam, amikor elkezdtem focizni, eleinte bokszoltam is a futball mellett, majd kilencéves koromban kellett választani a két sportág között. Mindkettőt szerettem, a foci lett a nyerő! Az ökölvívás abból a szempontból mindenképpen hasznos volt, hogy formálta a karakteremet, a mentalitásomat, nem vagyok durva, de nem félek a párharcoktól, tudom, hogy erőre is szükség van a pályán – mondta Viacheslav Kulbachuk. – Most már csak a futballt űzöm, nézni viszont szoktam bokszmeccseket, illetve a teniszt is kedvelem. Előbbi sportágban a világbajnok ukrán Oleksandr Usyk a kedvencem, míg utóbbiban Novak Djokovic és Roger Federer.“
Nem származom gazdag családból, ezért is jelentett nagy lépést számomra a januárban kapott profi szerződésem, mivel így a fizetésemből tudom támogatni a családomat.
De térjünk vissza a futballhoz, az odesszai utánpótlásévek után Viacheslav Kulbachuk 2022 tavaszán, nem sokkal az ukrán-orosz háború kitörése után érkezett Kispestre, a kezdeti időszakban pedig nagy segítségére volt, hogy több honfitársa is szerepelt a klubnál.
„Amikor megérkeztem Maksym Pukhtieiev már itt volt, ő lett a szobatársam és rengeteget segített – mesélt védőnk az érkezéséről. – Nem nagyon beszéltem se angolul, se magyarul, rengeteget köszönhetek neki, sokat jelentett, hogy nem voltam egyedül. Azóta persze több barátot is gyűjtöttem már a csapattársak közül, anno Nyitrai Bence is sokat segített, sokat viccelődtünk, de Krajcsovics Ábellel, Vojtko Istvánnal és Gyetván Márkkal is jóban vagyok, segítenek, ha nem értek valamit, Sztyopa (Vojtko István) pedig magyarról ukránra is tud fordítani, ha arra van szükség.“
A (honfi)társak támogatása tehát sokat segített, de emellett is adódtak bőven kihívások tehetségünk előtt, aki elmondta, az edzéseken eleinte azt érezte, hogy mind jobbak nála a társak, azonban tudta, eltökéltnek és kitartónak kell lenni, egy pillanatra sem adhatja fel, ha sikereket akar elérni.
„Amikor Magyarországra kerültem, akkor hagytam el először az otthonomat és két éve nem láttam már a családomat – folytatta Kulbachuk. – Ez rendkívül embert próbáló szituáció, de tudom, hogy miért csinálom, meg akarom mutatni, mire vagyok képes és ha sikeres futballista leszek, akkor őket is tudom majd segíteni. A háborúról nem szeretnék beszélni, annyit mondhatok, hogy lelkileg nagyon nehéz. Sokszor gondolok arra, hogy persze, én itt vagyok, biztonságban vagyok, de vajon mi lehet velük?! Előfordult, hogy hosszú hetekig nem tudtunk egymással beszélni, mert nem volt áram a környékünkön és csak vártam, hogy mikor jelentkeznek újra. A nagynéném Norvégiában él, karácsonykor találkoztunk, sőt az édesanyám is el tudott utazni, remélem, nyáron is lesz erre lehetőségünk. Emlékszem, 2022 telén teljesen egyedül voltam az akadémián, mindenki hazautazott már a dolgozók is szabadságra mentek, én pedig itt maradtam, edzettem, ezen kívül nem is nagyon volt másra lehetőségem. A karácsonyt is egyedül töltöttem, az volt életem eddigi legnehezebb időszaka.“
| Zinchenko a minta „Ha egy játékost kellene említenem, aki példa előttem, akire szeretnék hasonlítani, akkor honfitársamat, az ukrán válogatott Olekszandr Zinchenkót mondanám. Balhátvéd, azonban középpályásként is tud játszani, rendkívül gyors játékos és úgy érzem, a sebességem nekem is az erősségeim közé tartozik. Sokat nézem a meccseit, rengeteget lehet tanulni tőle. Ami engem illet, többnyire bal oldali védőként játszottam eddigi pályafutásom során, de a második csapatnál Szamosi Tamás belső védőként és hatos pozícióban is kipróbált, én pedig igyekszem mindenhol megállni a helyem.“ |
A nehéz pillanatok ismeretében persze még nagyobb lehetett Kulbachuk öröme a debütálással és nem is szeretne itt megállni, sőt, a fiatal játékos komoly célokat tűzött ki maga elé. Szeretne a posztján a legjobb lenni, bizonyítani a Honvédban, nagy álma, hogy szerepeljen az ukrán válogatottban és bárhol is játsszon, arra törekszik, hogy meghatározó legyen.
„Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy egy olyan klubnál kaptam szerződést, ahol legendák, világsztárok szerepeltek korábban, elég ha csak Puskást és Bozsikot említem, de számomra Ivan Lovric is ikonikus játékos, lenyűgöző amit elért Kispesten, mindannyiunk számára példakép lehet – hangsúlyozta Kulbachuk. – Ezért is jelent sokat, hogy a Honvéd labdarúgójaként szerepelhetek. Tudom, most nehezebb időszakot él át a klub, azonban nagyon szeretném, hogy visszajussunk az NB I-be és arról álmodom, hogy bajnoki címet ünnepelhetek a Honvéd-szurkolókkal és eközben bizonyítani akarom a rátermettségem, a tudásom, fontos tagja akarok lenni a csapatnak!“
DEBÜTÁLÓK A 2023/2024-ES SZEZONBAN
| Név | Születési év | Első mérkőzés | Mérkőzés az első csapatban |
| Simon Benedek | 2006 | 2023. 08. 06., Honvéd–Kozármisleny | 10 |
| Kocsis Gergely | 2005 | 2023. 09. 03., Honvéd–Győr | 9 |
| Nyitrai Bence | 2003 | 2023. 09. 03., Honvéd–Győr | 12 |
| Pekár István | 2004 | 2023. 09. 03., Honvéd–Győr | 9 |
| Benkő László | 2003 | 2024. 03. 03. Haladás–Honvéd | 1 |
| Viacheslav Kulbachuk | 2004 | 2024. 03. 17. Honvéd–Soroksár | 1 |
