Néhány másodperccel korábban még a győztes gól megszerzéséért hajtottak a Budapest Honvéd játékosai, majd a felcsúti ellentámadás végén egyesek a földre rogytak, mások pedig hitetlen tekintettel néztek maguk elé, hiszen három és fél hét alatt másodszor kaptunk ki az utolsó (utáni) pillanatban a PAFC elleni bajnokin. Úgy, hogy nem érdemeltünk volna vereséget.
A nehéz helyzetben lévő együttesünk ezúttal is elszántan, nagy akarattal vetette bele magát a felcsútiakkal vívott bajnoki meccsbe, azzal a céllal, hogy a múlt heti, Ferencváros elleni találkozón mutatott jó játék ezúttal eredményességgel is párosuljon. Bódog Tamás vezetőedző Batik Bencére combsérülés miatt nem számíthatott, és bár hétről hétre javul a helyzet, továbbra is volt hiányzónk betegség, illetve az abból való visszatéréshez szükséges idő miatt.
A találkozón egyébként végig érezhető volt a feszültség, mindkét csapat számára nagy volt a tét, és ez pedig rányomta a bélyegét a játékra, ami inkább volt küzdelmes, mintsem látványos. Igaz, mi egy csúnya győzelemért is odaadtuk volna a fél karunkat. Az első félidő legnagyobb lehetősége is a Honvéd előtt adódott, amikor Gazdag Dániel szögletét az üresen maradt Ugrai Roland fejelte a bal alsó sarok mellé, és egyébként is úgy tűnt, hogy kontrolláljuk a találkozót, még ha ez helyzetekben nem is annyira mutatkozott meg.
S mivel a győzelemhez mindenképpen gólra lett volna szükségünk, a szünetben kettőt is cserélt Bódog Tamás, Ugrai Roland és László Dávid helyett Balogh Norbert és Kocsis Dominik lépett pályára – az Eppel, Balogh csatárpáros pedig okozott is fejtörést a felcsúti védőknek. Rögtön a félidő elején Balogh Norbert mezőnyben is bemutatott több szép cselt, Eppel pedig alig maradt le Tamás Krisztián beadásáról.
Az eltiltását követően visszatérő védőnk egyébként is a tőle megszokott lendülettel játszotta be a teljes bal oldalt, vele szinkronban meg Mohamed Mezghrani a jobbszélt, s megállás nélkül robotoltak előre és hátra. A félidő derekán aztán a vendégek előtt is adódott néhány veszélyes lehetőség, szerencsére azonban Tomás Tujvel végig a helyén volt.
„Tovább, tovább!” – űzte csapatát Bódog Tamás, miután az utolsó negyedórára is nulla nullával fordultak rá a felek. A 80. percben Balogh Norbert a jobb oldalról lőtte keresztbe a labdát, a hosszún érkező Hidi Patrik lövését lelki szemeinkkel már bent láttuk, a visszazáró Nagy Zsolt azonban becsúszva menteni tudott. A hajrában aztán még két nagy védést mutatott be Tomás Tujvel, miközben a vendégek védelme sem dőlhetett hátra: még a 91. percben is szögletet lőhettünk, amely végén Djordje Kamber kísérlete ment mellé.
Majd jött a 92. perc, amikor Lovric megállította a villámgyors Kiss Tamást, de nem sikerült felszabadítani, labda pedig Vanacek elé pattant, aki a hálóba lőtt. Ami az egyik oldalon lehetőség, a másikon óriási balszerencse – több mint dühítő és elszomorító, hogy ismét így veszítettünk el egy fontos meccset.
