Gazdag Dániel egy percet késett.
Persze egy kispesti Gazdag-gól sosem jöhet rosszkor, még akkor sem, ha házi gólkirályunk most nem a 33., hanem a 34. percben volt (először) eredményes. Nagyobb gond volt, hogy amíg három napja Felcsúton az egyenlítést érő találat fűződött a nevéhez – később meg a győztes gól –, addig a főbérlőnk otthonában játszott bajnokin a szépítést jelentő lövést írhattuk fel univerzális játékosunk neve mellé.
A „vendég” MTK ugyanis jobban kezdte a mérkőzést, lendületesebbek voltak a kék-fehérek, ráadásul kíméletlenül lecsaptak a hibáinkra, ami azt eredményezte, hogy Varga Roland a 6., míg Schön Szabolcs a 18. percben talált Tomás Tujvel hálójába, szóval finoman fogalmazva is komoly kihívást jelentő hendikeppel kellett nekivágni a következő 72 percnek.
Hogy Horváth Ferenc hangja, vagy a két kapott gól fújt ébresztőt, az esetünkben mindegy is, de az idő előrehaladtával egyre inkább megérkeztünk a meccsbe. Nem volt tökéletes a futballunk, látszott azonban az akarat, látszott, hogy a két kapott gól sem rogyasztotta meg a Hidi Patrikot nélkülöző társaságot (távollétében Nagy Gergő volt a csapatkapitány), és minden pillanatban érezhető volt, egy pillanatig sincs lefutva a meccs.
Gazdag Dániel egyébként már a második kapott gól után is helyzetbe került, akkor azonban még védeni tudott Mijatovic kapus, a 34-dikben azonban már ő is tehetetlen volt, házi gólkirályunk szezonbeli 11. gólja pedig rendkívül sokat jelentett.
S bár, ha abból indulunk ki, hogy Horváth Ferenc babonásnak vallja magát, akkor a korai kapott gól akár jó ómen is lehetett volna, gyanítjuk azonban, vezetőedzőnk, illetve játékosaink is örömmel mondtak volna le arról, hogy a PAFC elleni találkozó után az MTK-val szemben is azt az erényünket kelljen csillogtatni, hogy hátrányból is képesek vagyunk győzni.
A térfélcserét követően ebben a misszióban már Balogh Norbert is szerepet kapott, a kisebb sérülés után visszatérő támadó Kesztyűs Barnát váltotta, Gazdag Dánielnek azonban így sem kellett lemondani a középcsatár szerepéről. Támadóbb felfogásban, még nagyobb határozottsággal indultunk neki a második félidőnek, Varga Roland veszélyes szabadrúgása előtt és után is volt egy-egy ígéretes lehetőségünk.
Lüktető, jó iramú mérkőzést játszottak a felek, mert ugyan a vezetés birtokán az MTK az első negyvenöt perchez képest kisebb lendülettel futballozott, de a gyors ellentámadásaikban ott volt a gólveszély, miközben a mieink próbáltak folyamatosan nyomást gyakorolni a kék-fehérekre.
Ez a nyomás pedig a 71. percben érett (a második kispesti) góllá, amikor Zsótér Donát szabadrúgását a szünetben beszálló Balogh Norbert bólintotta a hálóba, és hogy mekkora erő is lakozik ebben a csapatban, azt láthattuk ebben az időszakban, hiszen az egyenlítést követően, két perccel később már nálunk volt az előny!
Balogh Norbert második gólja után a hosszabbítással együtt még 20 perc volt hátra a meccsből, csapatunk azonban derekasan küzdött, és megmutatta, ha a játék nem is lehet mindig csillogó – főleg, a sorozatterhelés közepette –, az akarati tényezőkre nem panaszkodhatunk.
No meg azokra az apró részletekre, amelyek hozzájárulhattak a győzelemhez, gondolunk itt arra, hogy a lecserélt Nagy Gergő folyamatosan űzte-hajtotta a társakat a kispadról, néha még vezetőedzőnket is túlkiabálva. Vagy éppen Németh Tamara technikai igazgatónk, aki a szünetben jelezte Horváth Ferencnek, hogy a felcsúti kispadra felkötött kabalasál ezúttal a kispad rossz oldalán van, ezért áthelyeztük a Horváth Ferenchez közelebbi lépcsőre, s lőn, a második félidőben fordítani is tudtunk.
S pontosan ezért igazán értékes a nagy akarattal kiharcolt három pont, mert csapatként értük el, mert a pályán és a kispadon is együtt lélegzett mindenki, erre van szükség a következő kilenc meccsen is!
Egyébként azt meg csak zárójelben tesszük hozzá, hogy Balogh Norbert győztes gólja ugyanúgy a 73. percben született, mint Gazdag Dániel felcsúti találata, s mindkét játékosunk a második góljával juttatta három ponthoz a csapatot.
Tulajdonképpen, ha jobban belegondolunk, Gazdag Dániel első találata is legjobbkor érkezett.
