A Zalaegerszeg után a Fehérvár ellen is kezdőként lépett pályára a télen igazolt Lukas Klemenz, az első két, még februári honvédos meccs után a kispadon várta, hogy ismét lehetőséget kapjon, amely lehetőség az előző két bajnokin jött el: lengyel védőnk pedig megmutatta, hogy számíthat rá a szakmai stáb!
„Jól éreztem magam a pályán, örülök, hogy a legutóbbi két mérkőzésen kezdő voltam, úgy érzem, megdolgoztam azért, hogy esélyt adjon nekem Horváth Ferenc vezetőedző – mondta Lukas Klemenz. – A zalaegerszegi meccs után boldog is voltam, hiszen nyertünk, a Fehérvártól azonban sajnos kikaptunk. Az első félidőben jobban játszottunk, kompaktak voltunk, a másodikban viszont túl mélyen védekeztünk, többet is hibáztunk, riválisunk pedig jó csapat és kihasználta a lehetőséget. A szakmai stábbal is beszéltünk már a meccsről, a tanulságokról, ezeket kielemezve készülünk már a Paks ellen. Szeretnék megragadni a kezdő tizenegyben, de tisztában vagyok vele, hogy a társaim, Batik Bence, Ivan Lovric és Nir Bardea is ezért küzd minden edzésen. Mindannyian jó játékosok, azért kell dolgoznunk, hogy nehéz feladata legyen az edzőnek, amikor kiválasztja, hogy kit küld pályára.”
A 25 esztendős lengyel védő a (téli-)tavaszi szezon elején még a három belső védős rendszerben játszott, Horváth Ferenc érkezése óta pedig két belső védő van egyszerre a pályán, amellyel kapcsolatban elmondta, szerinte jól állt át a csapat az új formációra, sokat is dolgoztak a szakmai stábbal ezen, hogy mindenki pontosan tudja, mi a feladata ebben a felállásban. A legfontosabb pedig, hogy végig koncentráltan, fegyelmezetten, csapatként kell védekezni (és támadni is).
„Szerdai ellenfelünk jó csapat, Hahn János személyében remek csatáruk van, aki vezeti is a góllövőlistát, ettől függetlenül győzni megyünk Paksra, hiszen a mi helyzetünkben három pontra van szükségünk. Bár vasárnap kikaptunk, de itt az újabb lehetőség, meg kell mutatni a karakterünket, bizonyítani, hogy mire vagyunk képesek – folytatta Lukas Klemenz, aki a bennmaradásért vívott harc okozta nyomásra is kitért. – Természetesen van rajtunk nyomás, de ez normális, ez a futball része. Az igazán nagy nyomás az orvosokon van a kórházakban, ahhoz képest nekünk futballistáknak egyszerűbb a feladatunk, és ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem fontos, amit csinálunk. Tisztában vagyunk azzal, hogy mi a tét a hátralevő négy meccsen, úgy kell játszanunk, ahogy valóban tudunk, és élni azzal a lehetőséggel, hogy továbbra is a saját kezünkben a sorsunk.”
