Vártuk már ezt a pillanatot.
Hét tétmérkőzést játszott eddig a szezon során a Budapest Honvéd, Nagy Gergő pedig mind a hetet a lelátóról volt kénytelen végignézni, a Debrecen ellen viszont már pályára küldhette Giuseppe Sannino mester, aki rögtön a kezdőcsapatba is jelölte a középpálya motorját. Nem számíthatott viszont a szakember az eddigi két bajnoki gólunkat jegyző David N’Gogra, a francia támadó ugyanis Achilles-ín sérülése miatt hiányzott a találkozóról.
A kezdés előtt a cserék és a szakmai stáb tagjai vigyázba állva emlékeztek meg szertárosunk Pandur Róbert édesanyjáról – Pandur Istvánné Irénke néni életének 82. éveben tragikus hirtelenséggel hunyt el –, majd Juhász József végezhette el a kezdőrúgást, mi pedig reméltük, hogy ezúttal már a győzelem útján indul el a csapat.
Nos, ehhez képest a nyolcadik percben vezetett a Debrecen, alaposan meghatározva ezzel a mérkőzés további menetét. Persze jól jellemezte a nehéz helyzetünket, hogy Trujics egy lecsúszó lövést „megmentve” lőtt a léc alá, miközben nekünk meg azzal kellett szembesülni, hogy hiába próbálkozunk, nem akar összejönni a gólszerzés.
Kesztyűs távoli lövését és Lanzafame közelijét is védte az exkispesti Nagy Sándor – főleg az utóbbi volt nagy bravúr –, míg a kettő között Gazdag csúsztatása után Kamber lőhetett volna a hálóba, ha eltalálja a labdát. Nem sikerült.
Ahogyan sokáig a gólszerzés sem, noha a bajnoki szezonban most nyújtotta a legjobb teljesítményt a csapat. A kapott gól után beszorítottuk a Debrecent, ahogy említettük, lehetőségeink is voltak, a 41. percig azonban hiába nyomtunk. Akkor viszont egy remek Gazdag, Moutari, Lanzafame akció végén Moutari önzetlen volt, Lanzafame pedig megszerezte a visszatérése utáni első honvédos találatát.
Vártuk már ezt a pillanatot.
Annak meg külön örültünk, hogy a szünet sem törte meg a csapat lendületét, a térfélcserét követően is a mieink domináltak. Batik fejesét Nagy Sándor, Lanzafame lövését a kapufa hárította, Moutari meg lesről talált hálóba. És ez csak a második félidő első tíz percének mérlege volt!
A játék képe a folytatásban sem változott, a Honvéd dominált, viszont nem jöttek a helyzetek, a Debrecen meg két tizenhatoson kívüli lövésből újabb két gólt szerzett, így Varga Kevin találata után mindössze 13 perc maradt az egyenlítésre. Együttesünk nem adta fel, Lanzafame parádés szabadrúgással szépített, a harmadik gólt azonban már nem tudtuk begyötörni.
Ez pedig azt jelentette, hogy szezonbeli negyedik bajnokiján a Honvéd a negyedik vereségét szenvedte el, s bár a lefújás után a tábor kihívta az egyébként jól játszó csapatot, a lefújás után viszont mindannyiunk szívében tombolt a fájdalom.
És ez az a pillanat, amit nagyon nem vártunk.
