Szerda délelőtt már munkába állt a Honvédnál az U17-es világbajnokságról nemrég, ideje korán hazatért kvartett: Buna Gábor, Horváth Milán, László Dávid és Megyeri Gábor. A fiúk hosszabb kinttartózkodásban bíztak, hiszen a kiutazás előtt a csoportból való továbbjutást jelölték meg elsődleges céljukként, amelyet azonban a Nigéria és Ecuador ellen elszenvedett vereség, valamint az ausztrálok elleni döntetlen után nem sikerült elérni a magyaroknak. Mindhárom mérkőzést keződként játszotta végig Horváth Milán, aki visszaérkeztével elárulta, bár családja körében kipihente magát, még mindig csalódott és dühös a világbajnoki szereplés miatt.
Milyen élményekkel tértetek haza a Brazíliából?
Nagyon profi körülmények voltak, hiszen ez mégiscsak egy világbajnokság volt, mégha korosztályos is. Végig úgy kezeltek minket, mintha nagy játékosok lennénk. Nyilván ettől még messze vagyunk, de nagyon jó érzés volt átélni ezt. Szeretnék majd ilyen szintre eljutni én is, ahol ilyen profi körülmények között lehet futballozni.
Két győzelemmel és egy döntetlennel zártátok a csoportkört, ami sajnos nem volt elég a továbbjutáshoz. Min múlt szerinted a siker?
Felkészültünk minden találkozóra, tudtuk, hogy mi vár ránk az adott mérkőzésen. Az összes meccsünk ugyanúgy indult, megcsináltuk a nehezét, vezetést szereztünk, de a végén mégsem sikerült keresztülvinni a célunkat. Nyilván nem így terveztük, hiszen az volt a célunk, hogy minél tovább eljussunk, de az egyéni hibák ezen a szinten nem megengedhetőek, és ezeken el is mehet a továbbjutás.
Az egyéni hibák kapcsán emlegették a te nevedet is az utolsó mérkőzést követően, amikor egy elkerülhető góllal vesztettétek el a meccset Ecuador ellen. Hogyan élted ezt meg?
Nagyon mérges voltam magamra, ilyen hibát nem szabad elkövetni! Sajnos utólag már nem tudom kijavítani, de természetesen próbálok tanulni belőle, és menni tovább. Ez most sajnos így alakult, ez is hozzátartozik a focihoz.
Milyen tanácsokkal engedtek titeket haza?
Mindenki próbált minket vigasztalni, mondták, hogy „fel a fejjel“, hiszen nagyon rég volt már magyar csapat világbajnokságon, így az is egy remek eredmény, hogy kijutottunk. Nem mi voltunk az esélyesek, benne volt az, hogy nem kerülünk tovább a csoportból, annak ellenére, hogy nyilván az volt a cél, hogy minél tovább eljussunk.
Azért nyugtass meg bennünket, hogy pozitív élményekkel is gazdagodtatok!
Természetesen! Most még csalódottság és düh van bennem, de ha eltelik egy kis idő, valószínűleg úgy tekintek majd vissza erre a világbajnokságra, mint egy jó élmény az én életemben. Tovább kell lépnem és a következő feladatokra koncentrálnom, hiszen szeretném, hogy az U19-es csapattal bajnoki helyen tudjuk zárni az évet, s ha felkerülhetnék az első csapathoz. A válogatott szinten legközelebb az U19-es Eb-kvalifikációért fogunk küzdeni, én pedig szeretnék ebben segítségére lenni a csapatnak.
