Immár egyértelmű, ha Giuseppe Sannino a lelátón foglal helyett, akkor biztosak lehetünk benne, hogy szokatlan felállásban lép pályára a Budapest Honvéd.
Felcsúton Gazdag Dánielt szerepeltette támadóként az olasz szakvezető (és stábja), a Paks ellen pedig Kesztyűs Barna kapott lehetőséget némiképp szokatlan pozícióban. A nyáron éppen a riválistól érkező középpályás csereként futballozott már a jobb oldali védő szerepkörében, most viszont a kezdő sípszótól fogva védőként vezényelte a pálya szélére a szakmai stáb, így a ballábasként fordulók óta jobb oldali védőt (közmegelégedésre) játszó Uzoma Eke ezúttal a kispadra szorult.
Sannino mester saját Skyboxot kapott a mérkőzésre, nagyjából a Paks kispadja felett, a harmadik emeletről szemlélhette a mérkőzést, s amikor egy-egy pillanatra felsandítottunk a helyére, láthattuk, a szakember a kezét tördeli, látványosan gesztikulál, vagy éppen a pálya felé mutat egy-egy szituációt követően, szóval tökéletesen együtt élt a játékkal, és ezúttal a számára kijelölt zónát sem hagyta el.
Ami persze nem azt jelenti, hogy tökéletes elégedettséggel nézhette az összecsapást, hiszen bár a védelmünk jól zárt, ezt nagyjából a vendégek is elmondhatták magukról, így az első fél órában nem jegyezhettünk fel komolyabb lehetőséget, leszámítva azt, amikor a letámadó Lanzafame mellett Rácz kapus pontatlanul passzolt, de a labdára lecsapó Vadócz lövése mellészállt. Az első kaput eltaláló kísérletre a 36. percig kellett várni, amikor Gazdag szabadrúgása után Batik fejelt, de Rácz könnyedén hárított. Védenie végül Tujvelnek is kellett még az első felvonásban, kapusunk azonban remek ütemben ért le Böde fejesére, pár perccel később viszont szerencsére senki sem ért oda Böde beadására, amely így elpattogott keresztbe a kapunk előtt, s aztán véget is ért az első félidő.
A szünetben újabb kezdőrúgót köszönthettük, hiszen amíg az első félidőben az ötvenedik születésnapját ünneplő Bánfi János indította útjára a labdát, addig a második felvonás előtt Eppel Márton passzolt Davide Lanzafamének.
„Én már adtam egy jó passzt, jöhet a gól” – jegyezte meg mosolyogva utóbb a Honvéddal bajnoki és gólkirályi címet szerző, a legutóbbi szezonban Kazahsztánban futballozó támadó, aki a Kajrat Almati csatáraként a bajnokságban és a góllövőlistán is a második helyen végzett. Eppel Mártont alaposan megünnepelte a 2365 néző, sokáig azonban nem örülhettünk, ugyanis a bokasérülést szenvedő Batik Bencét az egészségügyi stábnak kellett letámogatnia a pályáról, a helyére pedig Kálnoki-Kis Dávid érkezett. Igaz, a csereként beállt védő az 58. percben helyzetbe is került, de a Böde fején megcsúszó labdát, már nem tudta kapura továbbítani, amely így mellément.
A találkozó képe egyébként nem sokat változott, jobbára a mezőnyben gyűrték egymást a felek, igazán nagy helyzet nélkül …aztán a 72. percben gyakorlatilag a semmiből szerezte meg a vezetést a Paks és Böde Dániel.
Bosszankodni szerencsére azonban nem maradt sok időnk, hiszen két perccel később Kálnoki-Kis Dávid lerántása tizenegyest ért, amelyet Davide Lanzafame panenkás mozdulattal helyezett a kapu közepébe, s ezzel sorozatban ötödik bajnokin volt eredményes.
Az egyenlítés ráadásul lendületbe hozta a csapatot, és egy remek Lanzafame, Moutari, Gazdag akció végén az utóbbi középre kanalozott labdáját a bizonytalankodó vendégvédők között Naser Aliji kotorta a hálóba, a nyáron igazolt szélső első NB I-es gólja pedig a Honvéd győzelmét jelentette.
És ekkor bizony már Sannino mester is mosolyra húzta száját a harmadik emeleten.
