„Mindenképpen be akartam köszönni a srácoknak, hogy sikert kívánjak nekik” – mondta az eltiltás miatt hiányzó Davide Lanzafame, aki sorstársához, Naser Alijihez hasonlóan a pálya széléről figyelte a bemelegítést, majd amikor a társak a pályára, ők a VIP-lelótára voltak kénytelenek felmenni, s abban egyetértettek, sokkal nehezebb kívülről, tétlenül szemlélni az eseményeket, ahelyett, hogy segíthetnék a gárdát a jó eredmény elérésében.
Erre pedig – akár a segítségre, de főleg a jó eredményre – szükségünk is volt, hiszen a harmadik Mezőkövesd két hellyel és hat ponttal előzte meg a mieinket a mérkőzés előtt, szóval siker esetén közelebb férkőzhettünk volna a dobogóhoz. Lanzafame helyén Cipf Dominik kapott lehetőséget, aki 10. NB I-es mérkőzésén léphetett pályára, s először volt a kezdőcsapat tagja, míg Aliji helyét ezúttal Tonci Kukoc foglalta el.
Kár lenne tagadni, nem voltunk könnyű helyzetben, hiszen a két eltiltottunk mellett Gazdag Dániel, Horváth András, Lefkovits Robi, Mohamed Mezghrani és Nagy Gergő is csak a nézők számát szaporította, és bizony kevés olyan NB I-es gárdát tudunk mondani – talán egyet sem –, amelyik ne érezné ha ennyi (fontos) játékosa esne ki. Posztokra levetítve: kapus, két szélső védő, két belső középpályás és egy támadó, akik ráadásul fontos láncszemei is a gárdának.
Ennek ellenére a pályán nem látszott, hogy a tartalékos Honvéd küzd a legjobb csapatával felálló Mezőkövesddel, az első helyzetet például Moutari lövése jelentette, és a riválistól érkező szélvészgyors támadó a folytatásban is fontos szerepet kapott. Ehhez kellett egy remek keresztlabda (Banó-Szabó), egy lendületes megindulás (Kukoc), illetve egy lövés (Moutari), amely a kapuig ugyan nem jutott el, ellenben Guzmics kezén változtatott irányt, így a sárga lapokkal bőkezűen bánó Iványi bíró tizenegyest ítélt, amit a büntetőt kiharcoló Moutari értékesített! Érdekesség, Moutari mezőkövesdiként már betalált a Honvéd kapujába, míg most kispestiként volt eredményes a kövesdiek ellen.
A gól után nem változott érdemben a játék képe, továbbra sem láthattunk igazán nagy vendéghelyzetet, hogy aztán a semmiből egyenlítsen a Mezőkövesd. Szappanos kapust és Zivzivadze csatárt leszámítva talán még mindenki Moutari fölészálló labdáját figyelte, s bár a villámgyors kirúgás után helyzetbe kerülő támadó lövését Tujvel még védte, a kipattanó Nagy Dániel elé került, az ő próbálkozásába pedig már hiába ütött bele kapusunk.
Az utolsó percben még Banó-Szabó szögletét követően egy mezőkövesdi védő könyökét érte a labda, ami után Iványi játékvezető salamoni döntést hozott: lefújta az első félidőt. Igaz, ez csak a kisebbik bosszúság volt, mert 20 perccel, pontosabban 5 perc focival később, már a vendégek vezettek, akik egy labdaszerzést követően kontráztak, majd Zivzivadze volt harcos, passzát pedig Besirovic váltotta gólra.
A kapott gól után próbáltunk támadásban maradni, Batik fejese illetve Moutari belőtt labdája (a berobbanó Cipf elől mentettek a védők) jelentett némi veszélyt, a Mezőkövesd viszont ügyesen lassította a játékot, és nem igazán sikerült komoly lehetőséget kialakítanunk. Recenti mester a 65. percben küldte pályára Mayron George-ot, a beállását követően azonban előbb a védelmünkre volt szükség, Tujvel és Batik mentett, aztán a 74. percben Kukoc szögletét fejelte kapura George, Szappanos azonban magabiztosan fogta a labdát. Négy perccel később ismét Kukoc veszélyeztetett, a hosszú sarok felé tekeredő labdája sajnos mindenki mellett elrepült és a kapufát is csak kívülről kerülte el.
A hajrában aztán mindent egy lapra feltéve rohamoztunk, Batik Bence már csatárt játszott, az egyenlítés azonban nem sikerült, a Mezőkövesd visszavágott az őszi vereségért, mi pedig bizony szomorúan nézhettünk a pálya (és a VIP-lelátó felé). Több volt ebben a meccsben…
