Számtalan példát láttunk már arra a sport lélekemelő történetei között, amikor nehéz helyzetben összezárt a problémákkal küzdő csapat, és olyan teljesítmény nyújtott, olyan eredményt ért el, amelyre egy pillanatig sem predesztinálták az előjelek – mi pedig bíztunk abban, a Honvéd írja a különleges történetek következő fejezetét, hiszen finoman szólva is komoly hendikeppel vágtunk neki a paksi bajnokinak.
Bódog Tamás vezetőedző mellett a szakmai stáb több tagja és több játékosunk koronavírustesztje is pozitív eredményt hozott, és „megfogyva bár, de törve nem” hangulatban jöhetett a nyolcadik fordulóbeli összecsapás.
Szakvezetőnk távollétében Vezér Ádám irányította az együttest, természetesen egyeztetve Bódog Tamással, aki a találkozó előtt videótelefonon jelentkezett be, és buzdította a csapatot, hitet és erőt adva nekik. Motivációnak pedig talán nem is kell több annál, minthogy az otthon maradt társakért, edzőkért küzdjön a csapat!
Erre a küzdelemre pedig szükség is volt, a paksi bajnoki meccseink javarészt a küzdésről és nem a brazilos futballvarázsról szóltak, azt viszont már korábban is megmutatta a Honvéd, hogy amennyiben küzdeni kell, nem érheti szó a ház elejét.
A mieinknél a kezdőcsapatban kapott helyet a kedden szerződtetett Eppel Márton, ahogyan a korábban Pakson futballozó Kesztyűs Barna is. Kevés helyzet, viszont annál több légi és földi csata mentén zajlott az első félidő, amely során kétszer is néhány percig emberhátrányban kellett játszunk, amíg dr. Toman József csapatorvos és Fodor Dániel masszőr mutatós kis turbánt „operált” Baráth Botond kobakja köré.
Feltűnő volt, hogy a bal oldalunkon Tamás Krisztián hatalmas lendülettel száguldozott fel (s le), elfutásai után többször is ígéretes lehetőség alakult ki, de a visszaérő paksiak rendre menteni tudtak, ahogy a mi védelmünk is becsülettel állta a sarat. Erre szükség is volt, hiszen bár komoly ziccer a Paks előtt sem akadt, de a magas labdák hatástalanításával rengeteg feladata adódott a hátsó alakzatunknak, mind az első, mind a második félidőben.
A második félidőben két akadémistánk is lehetőséget kapott, előbb László Dávid, majd Bocskay Bertalan is beállt, és az ifjak is jól szálltak be a meccsbe. Sőt, a hajrában akár meg is nyerhettük volna az összecsapást, előbb Eppel Márton lábában, majd Ivan Lovric fejében volt ott a három pont, támadónk lövésénél Hegedűs kapus hárított, védőnk fejesénél pedig már többen gólt kiáltottak, de végül a bal oldali kapufa mellett ment el a labda.
Így maradt a nulla nullás döntetlen, a szezon során először nem kaptunk gólt, megszakítottuk a Paks három mérkőzés óta tartó győzelmi szériáját, ráadásul ebben az idényben sorozatban harmadszor szereztünk pontot, ami a hiányzók függvényében több mint dicséretes teljesítmény.
A küzdést illetően mindenképpen elismerésre méltó.
