Balogh, Baráth, Batik, Bocskay – nem szűkölködik a Budapest Honvéd B-betűs játékosokban (és akkor Bódog Tamás edzőről még nem is beszéltünk), ráadásul a fenti kvartett mindegyike a kezdőcsapatban kapott helyett, ami azt is jelentette, hogy Balogh Norbert és Bocskay Bertalan is Miskolcon debütált a Honvéd színeiben. Balogh 1736 nap után játszott újra az NB I-ben, míg Bocskay karrierje során először léphetett pályára az első osztályban!
És ha már az elsőknél tartottunk, akkor jegyezzük fel, hogy Bódog Tamás a Honvéd szakvezetőjeként először meccselt Diósgyőrben (a Kisvárdával már járt itt), Ugrai Roland először játszott a DVTK ellen, amióta távozott Miskolcról, Zsótér Donát pedig megszerezte az első kispesti gólját. Pontosabban a második kispesti korszakának első gólját, hiszen a 2016/2017-es – bajnoki arannyal végződő – kiírásban háromig jutott, így 152. NB I-es meccsén a 15. gólját jegyezte!
Zsótér gólja ráadásul lélektanilag is fontos pillanatban, az első negyedóra végén érkezett, amelyben egyébként a DVTK volt aktívabb, többet volt a labda a mi térfelünkön, csakhogy jött Zsótér és a bajnoki szezonban először vezetett a Honvéd! Zsótér találata nemcsak a vezetés megszerzése miatt volt fontos, lendületet, magabiztosságot adott a csapatnak. Ez a játékon is látszott, a folytatásban is nagy csatát vívtak a felek, majd jött a 41. perc.
És egy újabb Gazdag-csoda!
Előszeretettel emlegettük az elmúlt egy évben, hogy válogatott középpályásunk nem tud csúnya gólt szerezni: ezúttal Balogh sarokkal indította, majd Gazdag egy parádés visszacsel után gyönyörű mozdulattal a kapust és a labdát hiába kereső védőt is átemelte, a labda pedig a hálóba hullott. Káprázatos akció és befejezés volt!
Csakhogy igazán még örülni sem volt időnk az újabb csodagólnak, a DVTK ugyanis villámgyorsan szépített, sőt az első félidő háromperces hosszabbításában Molnár Gábor révén az egyenlítő gólt is megszerezte, s miután Baráth fejesét Antal bravúrral hárította, döntetlennel mehettek a csapatok az öltözőbe.
A szünetben Kesztyűs Barna váltotta Bocskay Bertalant, és noha a második félidő elején ismét a DVTK támadott többet, a mieink végig fegyelmezetten futballoztak, s volt tartása a társaságnak. Sőt, a félidő derekán ismét megszereztük a vezetést! Bár Gazdag Dániel kétes helyzetben került földre, középpályásunk két perccel később nemes bosszút állt: a leshatárról indulva előbb kinézett a partjelzőre, majd a visszafutó Memollával a nyakán a kifutó Antal mellett a hálóba talált – újra itt volt az előny!
Lélektanilag nagyon fontos volt Gazdag második gólja, főleg mert öt perc múlva emberelőnybe került a Honvéd (Ugrai szabadrúgásánál Antal hárított látványosan), így a pontszerzéshez a DVTK-nak 10 emberrel kellett volna a hátralevő bő húsz percben egyenlítenie. Szerencsére emberhátrány ide, 10 ember oda, a mieink végig önfeláldozóan védekeztek, fegyelmezettek voltak, és okosan őrizték a sokat érő előnyt, slusszpoénként pedig jött Ugrai gólja és Tujvel bravúros védése Iszlai tizenegyesénél!
És ha már az „elsőknél”, meg a B-betűknél tartottunk, akkor rögzítsük: Bódog Tamás először nyert bajnokit a Honvéd kispadján, Ugrai Roland első gólját lőtte a szezonban, Gazdag Dániel először duplázott az idényben és még hosszú percekkel a lefújás után is a fülünkben csengett a Kispest-tábor rigmusa: „Alé, alé, Gazdag beb…”
