Már a bemelegítés végéhez közeledtek a csapatok, amikor a Malmö küldöttsége jelezte, hogy (sérülés miatt) változtatna az eredeti kezdőcsapaton, így Johan Dahlin helyett Marko Johansson lehetett az a kapus, aki – Hajdú B. István örökbecsűjét idézve –, beáll a kapuba, s véd.
Nos, Johansson beállt a kapuba, de az első félidőben nem igazán kellett megmutatnia mire képes, a 21. percben Ugrai Roland lőhetett, kísérletében azonban már nem volt elég erő, így Johansson könnyen fogta a labdát, ezt leszámítva pedig inkább a védők tették a dolgukat a svédek kapuja előtt. Akadtak azért kisebb lehetőségei a Honvédnak, Zsótér lövését például blokkolták, s bár mezőnyben mutattunk szép dolgokat, összességében nem tettük próbára Johansson kapust.
Igaz, ne felejtsük el, hogy a Malmö erősebb csapat, mint a Honvéd, nem véletlenül vezeti a svéd bajnokságot, rendszeres szereplője a csoportköröknek a nemzetközi porondon, szóval komoly erőpróba előtt álltak a mieink.
Ezt mutatta egy-egy veszélyes svéd helyzet is. A csapatkapitány Toivonen labdája a 13. percben a hosszú sarok mellett zúgott el (Tujvel rajta volt a lövésen), Ugrai már említett lövése után, az ellentámadásból ismét Toivonen tüzelt, a bevetődő Baráth azonban szögletre mentett.
Toivonen végig bizonyította, hogy nem véletlenül szerepelt 64 alkalommal a svéd válogatottban, vagy éppen fordult meg – Dzsudzsák Balázs csapattársaként – a holland PSV-ben, a támadót egy pillanatra sem lehetett szabadon hagyni. Sőt, még lesen sem hagyhattuk, hiszen a 42. percben a Berget lövését még védő Tujvel kapujába talált, s bár a visszajátszások alapján egyértelműnek tűnt, hogy lesen van, a partjelző nem emelte a zászlaját – a vendégek mehettek előnnyel a szünetre.
A félidőben aztán jöhetett a meccs első „igazi” cseréje, Bódog Tamás döntött úgy, hogy változtat, és Zsótér Donát helyett a combsérüléséből felépülő Szendrei Norbertet küldte pályára.
A térfélcserét követően próbáltunk nagyobb nyomást gyakorolni a Malmőre, a svédek azonban rendkívül fegyelmezetten, masszívan futballoztak, és nem igazán engedték kibontakozni a mieinket. Két beívelés után alakult ki veszélyes helyzet, de Baráth nem érte el a labdát, majd Balogh elől mentettek szögletre a vendégek, miközben a mi oldalunkon Tujvel nagy védésére is szükség volt ahhoz, hogy ne változzon az eredmény.
A félidő derekán Ugrai húzott befelé a balösszekötő helyéről, 16 méteres lövése azonban elkerülte a bal felső sarkot, és ez egyben a meccsünket is reprezentálta: mutattunk jó dolgokat, voltak biztató momentumaink, egy kicsi azonban rendre hiányzott. Néhány centi, még egy jó csel, még precízebb védekezés, még pontosabb passzok – és pontosan ezzel a picivel volt jobb a Malmö, amely szinte végig kontrollálta a játékot, a 86. percben pedig végleg eldöntötte a továbbjutás sorsát.
A mieink is igyekeztek, ezért nem érheti kritika a kispestieket, hiszen ment előre a csapat, küzdött az utolsó pillanatig, ezúttal azonban a futballnak azt az igazságát rögzíthettük, hogy győzött a jobb erőkből álló együttes.
