Szerdán a Rákosmente otthonában indítja a szezont a Budapest Honvéd második csapata, az új idényről, a Felnőttprogramról és egyének fejlesztéséről beszélgettünk Simon Miklóssal, az együttes vezetőedzőjével, a Magyar Futball Akadémia szakmai igazgatójával.
A Felnőttprogram küldetése nem változott, így a régi célok mellett, de: új szezon, új remények, ráadásul egy gyakorlatilag teljesen új csapattal. Hogyan várod az NB III küzdelmeinek rajtját?
Igazából nem is a csapat, hanem az egyének érdekesek a számunkra. Persze csapatsport lévén az egyén a csapatból tud kiemelkedni, de ettől függetlenül az egyénekre fókuszálunk, próbálok azoknak a srácoknak lehetőséget adni, akik kiemelkedtek, vagy kiemelkednek majd az akadémiai képzésből. Ők korosztálytól függetlenül lehetőséget kapnak a második csapatnál. Nyilván lesznek hullámvölgyek a teljesítményben, de minden tehetségünk előtt nyitva van a kapu, aki most odakerült a második csapathoz, az is visszakerülhet a saját korosztályába, hiszen fontos, hogy néha kisebb könnyítést is kapjanak a játékosot, tudjanak még több önbizalmat szerezni.
Időnként megfogja a fiatalokat a felnőttmezőny?
Persze, ez előfordul ebben a szakaszban.
Milyenek a tapasztalatok a fiataljainkkal kapcsolatban (e téren is)?
A mostani csapat esetében még nem beszélhetünk a felnőttekről, hiszen kevés edzőmeccset tudtunk játszani, ez az előttünk álló három-négy-öt bajnokinak lesz a tanulsága, hogy mire képesek az igazi felnőttcsapatok ellen, és ez így is van jól. Az előző szezonban ráment az első pár meccs erre, de a második félévre olyan szinten vették fel a kesztyűt a fiatalok a felnőttekkel, hogy jó volt nézni őket, élvezték a futballt. Új együttesek is vannak a riválisok között, próbáljuk a lehető legjobban feltérképezni az ellenfeleket, elmondva a srácoknak, hogy hol lehet esélyük a csibészséggel, hogyan tudják a teljesítményüket maximalizálni a felnőttek ellen.
A korosztályok közötti mozgások miatt elég heterogén a második együttes kerete, mennyire lehet így csapatról beszélni, mennyire tudtok csapatként készülni?
Már egy éve azon dolgozunk az akadémián is, hogy igazából ne csapatokról beszéljünk, hanem a Honvédról és a Magyar Futball Akadémiáról. Ez így jól hangzik, de nagyon nehéz véghez vinni. Dolgoznunk kell az egységes stíluson, az egységes hozzáálláson és egy olyan játékszervezési terven, ami független attól, hogy melyik korosztály csapatában szerepel a játékos, és akkor nem kell feltétlenül csapatokról beszélni. Ez edzői szempontból is nehéz, mert a szakvezetőknek a saját hitvallásukat kell alárendelni egy célnak, abba kell beépíteni, és attól lesz még jobb a rendszer, hogy az egységes elemek mellé mindenki hozzáteszi a saját tudását. Ezzel nagyon jól haladunk, így sokkal könnyebbé válik a második csapat, az U19-es és az U17-es együttes közötti játékosmozgás, hiszen azonos filozófiában gondolkozunk, ami teljesen független a felállási formától.
Milyen célokat tűztél ki a csapat elé, az egyén fejlődésének fontossága mellett lehet-e kézzel fogható, számbeli célokról beszélni?
Beszélhetnék most számokról, de a legfontosabb, hogy szeretnénk nagyon jó játékosokat képzeni és adni a magyar futballnak. Ennek több útja is lehet, aminek része a második csapat, aztán lehet szó másodosztályról, külföldi, vagy magyarországi kölcsönadásról, ez minden játékosnál más és más. Ezért próbáljuk a klubvezetéssel egyetértésben ezt is egyénre szabni, és amire nagyon büszke vagyok, hogy lassan minden korosztályos válogatottnál négy-öt-hat játékosunk szerepel stabilan, s emellett nagyon nagy dolog, hogy Pekár István egy évvel fiatalabbként került be az U19-es válogatottba. Ez az idősebb korosztályokban való szereplés hozadéka is, és ezek az eredmények az elmúlt egy év munkáját igazolják. Tehát ha célokat szeretnék megfogalmazni, akkor az a magyar futballisták nevelése és a lehető legmagasabb szintű képzése, az pedig sok mindennek a függvénye, hogy ők a Honvédban, külföldön, vagy más magyar csapatban találják meg a helyüket.
Az előző szezon tapasztalatait felhasználva könnyebb már a mostani idény?
Könnyebb is, meg nem is. Az első év tapasztalatának az eredménye az is, hogy Kambit (Djordje Kamber) integráltuk a rendszerbe, hiszen azt éreztük, hogy kellene olyan idősebb játékos, aki köztük van és a pályán az edző meghosszabbított kezeként is tud segíteni. Továbbá olyan elemző stábunk van, amely hozzájárul, hogy még élesebbek legyenek a srácok, ez is nagy segítség. Viszont ahogy mondtam, minden egyén más és más, ezért ha alapvető tapasztalást keresnék, akkor az az lenne, hogy bátran és még bátrabban adjunk lehetőséget a fiatal és a még fiatalabb játékosoknak, amire próbálok még nagyobb figyelmet fordítani ebben a szezonban. Lesz olyan, aki megállja a helyét, lesz olyan is, aki nem, és persze olyan is, aki csak még nem: lehetőséget kap, de majd csak januártól tud komolyabb szerepet vállalni. Természetesen az eredményességben is vannak elvárások, a Honvédnál ez nem is lehet kérdés. Lesznek nálunk erősebb, rutinosabb, évek óta együtt készülő csapatok, én egyet szeretnék tőlük látni, hogy minden meccsre úgy megyünk ki, hogy nyerni akarunk, és egészen a lefújásig így teljesítünk. Legyen tűz a szemünkben, próbáljunk a stílusunknak megfelelően futballozni és meg akarjuk nyerni a meccset. Ha ez így van, akkor sokkal könnyebb a vereséget elfogadni és helyén kezelni a győzelmeket.
NB III, KÖZÉP CSOPORT, 2. FORDULÓ
Rákosmente FC–Budapest Honvéd II
RKSK Sporttelep
V: Borbás Bottyán Aurél (Vrbovszki, Ancsin)
