Sorozatot indítunk, amelyben a Honvéd nagyjai idézik fel a legendás történeteiket, képzeletbeli elbeszélés formájában, klubunk krónikása, Kaszás Kálmán tolmácsolásában. Az 5. részben, Purczeld Ferenc történetét olvashatjátok.
Talán nem meglepő, de én nem magamról, hanem inkább a fiamról, Ferkóról mesélnék – kezdte mondókáját Purczeld Ferenc. – Amikor még a KAC-ban futballoztam, szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a közönség egyik kedvence voltam. Jó pár évvel később nagy büszkeséggel töltött el, hogy Öcsi alaposan túlszárnyalta a népszerűségem.
– Mégsem volt ott az első meccsemen Fater! – szólt közbe csibész mosollyal Puskás Öcsi.
– Ez igaz. Egy ideig a piros-feketéket edzettem, de mire Öcsi bekerült a Kispest első csapatába, akkor én éppen a Wekerletelepi SC trénere voltam. Mivel a WSC és a Kispest is általában vasárnap játszott, így fordulhatott elő, hogy amikor a gyerek bekerült a Kispestbe, én nem lehettem ott, csak a barátaitól tudtam meg, hogy Öcsi pályára lépett a csapatban. Gyakorlatilag két év úgy telt el, hogy a fiam rugdosta a gólokat én meg nem láttam futballozni, csak olvastam róla.
Öcsi talán három esztendős volt, amikor először labdarúgó-mérkőzésre vittem. Amíg én futballoztam, Mayer Béla vette szárnyai alá. Béla bácsi nagyon szerette és figyelemmel kísérte végig a pályafutását. Hat esztendősen már a rongylabdával egészén ügyesen bánt, amit a városi házak melletti téren a társaival napestig kergettek. Néha én is kimentem nézni őket, jó néhányszor elmagyaráztam neki, mit, hogyan kell csinálni. Fejelni, rúgni is hamar megtanult, a cselezést meg ösztönszerűen csinálta úgy, ahogy azt a Kispest meccsein a nagyoktól látta. Úgy 8 éves lehetett, amikor észrevettem, hogy csak ballal rúgja a labdát. Mondtam neki: Öcsi nem vagy te gólya, hogy egy lábon állj, használd a másikat is. Sokat korholtam ez miatt, de aztán megtanulta a jobb lábát is használni, igaz, a gólokat álltalában ballal lőtte.
1939-ben leigazolta a KAC kölyökcsapata, igaz, fiatal kora miatt eleinte Kovács Miklósként szerepelt. A KAC-nak akkoriban igen jóképűségű kölyökegyüttese volt. A srácok egymásután kétszer is csoportelsők lettek. Ferkó szórta a gólokat, az ellenfelek féltek tőle. Emlékszem egyszer hallottam egy beszélgetést két intéző között: „Ha győzni akartok a KAC-kölyök ellen, akkor fogjátok le a kis Puskást – magyarázta az előző héten vereséget szenvedett csapat intézője a következő csapat intézőjének – akkor legyőzitek őket!” Az ellenfél meg is fogadta a tanácsot, Öcsit szigorúan, néha túl szigorúan őrizték, de olyan fürge volt, hogy megrúgni se tudták nagyon, elég volt neki egy-két perc és eldöntötte a meccset.
Az elemi iskolában már vérre menő meccseket vívtak a gyerekek. Ferkó akkoriban kényelmesen játszogatott. Csatár volt, ha kiszolgálták rugdosta a gólokat, de nem szakította meg magát. Egyszer leültem vele, és elmagyaráztam neki, hogy a pályán ilyen mentalitással nem lehet játszani, ha nem változtat, akkor csak egy tehetséges gyerek marad, de nem viszi sokra. Ha egy-két gólt rúgtál ne elégedj meg vele, rúgjál hármat, négyet, vagy még többet – mondtam neki. Hallgatott rám, megváltozott a hozzáállása, és ontotta a gólokat.
Az 1943–1944-es bajnokságban különböző okok miatt a Kispestnek alig maradt játékosa, a klub vezetés az ifjúsági csapat két tehetségét Bozsik Cucut és Puskás Öcsit vitte a felnőttekhez. 1944 tavaszán a Megyeri úton játszott a Kispest. Titkos Pali kivételével csupa fiatal csatárral álltunk fel. Boros 18, Öcsi 17 éves volt, ketten összesen nem voltak annyi idősek, mint a 36 éves Titkos Pali, de Béres is csak 20, Egresi 22 esztendős volt. A meccset a Kispest nyerte 2–1-re a Szuszával és Zsengellérrel felálló Újpest ellen. Öcsi bekerült a hét tizenegyébe, pedig a meccsen gólt sem rúgott. Arra már nem emlékszem pontosan hol, talán a Képes Sportban olvastam a gyerekről szóló jellemzést: „Bámulatos a munkabírása, a mezőnyben pompásan indítja el a támadásokat, szeme van minden labdájának, jól megérti a társai gondolatait, roppant élelmes és bátor, úgy kezeli a labdát, ahogy az a nagy könyvben meg van írva.” Szóval záporoztak a dicséretek én meg nagyon büszke voltam rá, hiszen 17 évesen csupa jókat írtak róla. Merész, de mint később kiderült jó húzásnak minősült Öcsit és Bozsik Cucut kiemelni az ifjúsági csapatból.
A végére egy találóskérdés. A focin kívül melyik sportágban tudnátok még elképzelni Öcsit?
– Nehézsúlyú ökölvívó, magasugró, kosárlabdázó, súlylökő – záporoztak a jobbnál jobb válaszok.
– Egyik sem – zárta le a találgatásokat az öreg Puskás. Öcsi rajongott általában a sportokért. Járt ökölvívó, kerékpár, atlétikai, kosárlabda, asztalitenisz mérkőzésekre, sőt a kézilabdába bele is kóstolt. Télen, amikor nem volt foci, akkor a HoSC csapatában játszott. A szakemberek azt mondták, a kézilabdában is sokra vihette volna. Persze egyik sportág sem tudta eltántorítani a labdarúgástól. Imádott focizni.
A sorozat korábbi részei:
Serényi Imre – https://honvedfc.hu/hirek/ijedtunkben-nyolc-golt-rugtunk/2020-06-14
Eisenhoffer József – https://honvedfc.hu/hirek/eletem-felejthetetlen-emleke/2020-05-24
Varga Péter – https://honvedfc.hu/hirek/a-kispest-elso-valogatottja/2020-05-17
Kispesti dekameron – https://honvedfc.hu/hirek/kispesti-dekameron/2020-05-10
