Miközben Varga Miklós éppen a kezdőkörben énekelte a Vén Európát, az öltözőfolyosón már ott állt Csábi József és Pisont István, akik a Vivace cheerdancer csapatát követően léptek pályára, hiszen a Honvéd 110. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen klubunk két legendája közösen végezte el a kezdőrúgást.
Jó volt látni a mosolygós klasszisokat – Pisont István nevetve megjegyezte, a vasárnapi NB III-as meccsre is szeretne egy kis showműsort –, ráadásul nemcsak az említett páros, hanem klubunk megannyi kiválósága megtisztelte jelenlétével az ünnepi találkozót.
A program az 1909-es klubalapításnak megfelelően 19:09 órakor kezdődött, Varga Miklós fellépését dobosok vezették fel, no meg a műsorvezető is igyekezett fokozni a hangulatot, a labdaszedő gyerekek pedig a Honvéd korábbi címereit bemutató zászlókkal vonultak fel. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy a visszatérő Davide Lanzafame természetesen a kezdőcsapatban kapott helyet, szóval minden adott volt az ünnepi meccshez.
Majd eltelt kilenc perc, jött Ene, s alaposan belerondított a születésnapi ünnepségbe…
A kisvárdai védő remekül érkezett Grozav beadására, így gyorsan előnybe kerültek a vendégek, ez pedig vastagon meghatározta a találkozó további menetét. A Kisvárda – amelyet az előző szezonban még a Honvéd egykori legendája, a lelátón helyet foglaló Dajka László irányított – zártan és pontosan védekezett, jó néhányszor lesen haltak el az akcióink (…), míg Lanzafame 25 méteres szabadrúgása a bal felső sarok felett hagyta el a játékteret a félidő derekán.
Ezt leszámítva inkább feszült szituációkat, sárga lapot, csontzenét tudtunk feljegyezni, látszott, hogy akar a csapat, de nem sikerült komoly lehetőséget kialakítani. A szünetben a Honvédség katonazenekara adta az ütemet Lángoló Leguánoknak, majd Tóth Kálmán végezhette el a kezdőrúgást, míg csapatunk eltökélten melegített már a pálya szélén.
Eltökélten jöttek ki a srácok a második félidőre, Sannino mester pedig bő hét perc elteltével váltott is, a másik visszatérőt, a csapathoz a németországi rehabilitációját követően a héten csatlakozó Änis Ben-Hatirát küldte pályára.
A szakvezető a következő két cserével sem várt sokat, tíz perccel később Tonci Kukoc és Amadou Moutari is beszállt, hiába azonban a kettős csere, ahogy telt az idő, egyre inkább azt éreztük, ezen az ünnepi estén semmi sem sikerül. A két csere között ráadásul megduplázta előnyét a Kisvárda, a kétgólos hátrány pedig nem azt ígérte, hogy a végén is lesz okunk az ünneplésre.
Sajnos nem is lett, a vendégek remekül sáfárkodtak az előnyükkel, míg a mieink hasztalan próbálkoztak, így hiába minden, hiába a hajrában felcsillanó remény, szomorú lett a születésnap.
Pedig ennél sokkal többet tud ez a csapat – ezt kell bizonyítani a folytatásban!
