Simon Miklós veszi át a távozó Uwe Scherr helyét, így második csapatunk vezetőedzője és klubunk utánpótlás szakmai koordinátora lesz a jövőben a Magyar Futball Akadémia szakmai igazgatója.
Edző, koordinátor, pedagógus, szakmai igazgató, meglehetősen sokrétű a feladatköröd, te honnan közelítenéd meg a munkád?
Szerintem eddig hiányzott a rendszerből egy átmenet, egy kapocs az első csapat és az akadémia között, amely kapocs segít áthidalni ezt a nagyon szenzitív időszakot a gyerekeknél, amit az első csapatba lépés jelent. Ez a kapocs lehet az NB II-es kölcsönjáték, az NB III-as csapattal való edzés és játék, illetve az NB I-es csapattal való edzés, ezzel foglalkozni és utánkövetni, összetett feladat, és azzal, hogy a második csapat edzői és a Magyar Futball Akadémia szakmai igazgatói feladatát is ellátom, átláthatóvá teszi ezt a részt. Az elmúlt években Herczeg Vince, az MFA általános igazgatója egy nagyon jól működő rendszert rakott össze, nagyon jó szakembereket talált ehhez, és most Urbányi István érkezésével még jobban bele tudunk menni az apró részletekbe, korrigálni az esetleges hiányosságokat, és ebben sok lehetőséget látok még. A segítségemmel, a tudásom legjavával, a munkámmal, biztos vagyok benne, hogy tudok ehhez még hozzátenni.
Egyszerre edzeni egy csapatot és vinni az akadémiai szakmai vezetést komoly, emberpróbáló feladat, de úgy is mondhatnánk, hogy szép kihívás!
Nemcsak nagy feladat, hanem elsősorban óriási megtiszteltetés, nagy dolog egy ilyen múltú klubnak és akadémiának adni a tudásomat és értük dolgozni. Jó visszaigazolása az elmúlt 14 évemnek, hogy alkalmasnak találtak arra a feladatra, hogy amit itt letettem az asztalra, az nem volt hiábavaló. És számomra ez a történet még nem fejeződött be, olyan lehetőségek, kapuk nyílnak, amivel még tovább erősödhet a rendszer.
Edzői, illetve vezetői feladatod is lesz a jövőben. Öltöny, vagy melegítő?
Melegítő. Az edzősködést én melegítőben képzelem el, de a legfontosabb, hogy miként tudod kényelmesen, komfortosan érezni magad. Nyilván én is szeretek szépen felöltözni, szép ruhákban, elegánsan megjelenni, de a mindennapi munkát, nem az íróasztal mellől, hanem a pályán, melegítőben képzelem el, így érzem jól magam.
Az edzői karrieredet nézve ez az eddigi csúcspont?
Abszolút! Pont az egyik barátommal beszélgettem erről, hogyan is tekintek erre a lehetőségre. Ugyan pár meccs erejéig voltam NB I-es edző, de „csak” megbízott edző, voltam az utánpótlás-válogatottnál edző, de „csak” pályaedző, illetve Németh Antal kollégámmal egyenrangú partnerként, de szintén „csak” segítőként jelentem meg. Ez a feladat talált meg most, a vezetők bennem látják a lehetőséget, ami szuper és felemelő érzés. Örülök, hogy bíznak bennem, még ha ez egy nagy teher is, amit minden nap vinni kell, minden nap bizonyítani és megmutatni, hogy ez a bizalom nem volt véletlen. Nem szabad hátradőlni, kettőzött erővel kell dolgozni.
Az utóbbi időben egyre több Honvéd-kötődésű szakember érkezik a klubhoz. Szerinted mennyire fontos, hogy olyan emberek dolgozzanak a klubnál, aki tudják, hogy mit jelent a Kispestért tevékenykedni?
Nehéz kérdés. A legfontosabb, hogy ki az, aki alkalmas a munkára, ki az, aki akar és tud is tenni a sikerekért. Az, hogy most sikerült kispesti kötődésű embereket találni, az pedig extra. Ha az akadémiát nézzük, bevett gyakorlat, hogy a már végzett játékosainkból, próbálunk későbbi szakembereket képezni, akik tudják, mit jelent a Magyar Futball Akadémián dolgozni. Legyen szó nevelő tanári, erőnléti edzői, vagy kapusedzői feladatról, biztos vagyok benne, hogy nem ők lesznek az utolsók a sorban. A kötődés és a lojalitás nagyon fontos, ahogy egy jó játékost, egy jó szakembert is sok helyről keresnek. Akár nagyobb pénzért, paripát, kolbászból lévő kerítést, kincseket ígérve akarnak elcsábítani, nekünk pedig azt kell elérni, hogy tudják a kollégáim, nem feltétlenül máshol a legjobb, itt tartoznak valahova, egy család tagjai és itt ki tudnak teljesíteni. Ha megnézem a döntéseimet az elmúlt években, akkor azok abszolút jónak mondhatók, és ha visszagondolok arra, hogy milyen lehetőségeim voltak, azt mondhatom, jó szívvel és könnyen engedtem el ezeket, mert érzem, hogy itt számítanak rám és van előrelépési lehetőség.
Milyen célokkal, tervekkel vágsz neki az új feladatkörnek, milyen eredményekkel lennél elégedett?
Akkor lennék elégedett, ha a kollégák azt éreznék, hogy segítséget kaptak, akár egy edzés, akár csak egy mondat formájában, amivel ők többek lettek. Szeretnék adni, szakmailag és emberileg is, szeretném átadni a tapasztalataimat a kollégáknak. És akkor lennék nagyon elégedett, ha elérnénk azokat a minimális változtatásokat, ami ahhoz kell, hogy nemzetközi szinten is topjátékos kerüljön ki az akadémiáról, akár külföldi első osztályba, akár külföldi akadémiára, akár úgy, hogy az első csapatban bemutatkozó játékosainkat komoly klubok felé tudjuk továbbértékesíteni. Nekem a Honvédban, az itt felnevelkedő fiatalok mindegyikét szinte a saját gyermekemként kell kezelni, és a legjobbat akarom nekik. Úgy érzem, hogy ez itt most adott, ha tudunk az álmaik megvalósulásában segíteni, és ez a klubnak is jó, akkor a kitűzött célok megvalósulhatnak. Ha a fiatalok felfelé áramoltatását, ha a kiugróan fiatal második csapatunkat nézzük, vagy éppen azt, hogy tizenkét játékost adtunk kölcsön az NB II-ben, és nemcsak kiöregedő, hanem U19-es futballistákat, akik játszanak is a klubjaikban, akkor ezek a célok nemcsak célok, hanem megvalósult célok lesznek a jövőben.
