„Nem akartam sokat gondolkozni rajta. Sorsdöntő pillanata volt a meccsnek, úgyhogy csak az járt a fejemben, hogy mindenképp be kell, hogy lőjem a büntetőt” – avatott be minket Gazdag Dániel az egyenlítést jelentő találatát megelőző pillanatokba. A Budafok elleni évzáró mérkőzésen a szünet előtt jutott tizenegyeshez a Honvéd, s az említett fontos lehetőséget középpályásunk higgadtan értékesítette, így a hazaiak negyvenöt percnyi vezetését követően tiszta lappal fordulhattunk a második félidőre.
„Úgy érkeztünk erre az utolsó meccsre, hogy mindenképpen győznünk kell, teljesen mindegy, hogyan. Ehhez képest már az első percben gólt kaptunk, igaz, még mindig jobb a meccs elején gólt kapni, mint a végén – tekintett vissza a találkozóra Gazdag Dániel. – Azt gondolom, az a találat egy kicsit fel is rázta a csapatot, elkezdtünk játszani. Az első félidőben egész jó is volt a játékunk, sokszor mögéjük tudtunk kerülni a széleken, jöttek a beadások, amikre ritkán értünk oda, de nagyon fontos volt, hogy már a szünet előtt kiegyenlítsünk.”
Gazdag Dániel elárulta, a második félidőre ugyanazzal a céllal jött ki a csapat az öltözőből: mindannyian érezték a súlyát annak, hogy valahogy „be kell gyötörniük” még egy találatot a hazaiak kapujába. A 68. percben pedig Balogh Norbert révén fordíthatott is a Kispest, s tette végül zsebre a három pontot, amely egyben azt is jelentette, hogy a vonal fölé kapaszkodott a csapat az ünnepek előtt – középpályásunk öröme azonban nem volt teljesen felhőtlen a találkozó után.
„Természetesen nagyon örülök annak, hogy nyertünk Budafokon, hiszen nagyon fontos három pontot szereztünk, amivel elmozdultunk a kieső helyről, ugyanakkor a mögöttünk álló időszak miatt nem vagyok feldobott – magyarázta Gazdag Dániel. – Szégyenteljes lett volna, ha kieső helyen vonulunk a téli szünetre, s bár még nem vagyunk kint a vízből, fontos győzelmet szereztünk. Kicsit most szusszanhatunk, de januárban össze kell szedni magunkat, sokat kell fejlődnünk a játékban, hogy feljebb léphessünk a tabellán. Mert azt gondolom, odavalók vagyunk.”
