Sorozatot indítunk, amelyben a Honvéd nagyjai idézik fel a legendás történeteiket, képzeletbeli elbeszélés formájában, klubunk krónikása, Kaszás Kálmán tolmácsolásában. A 10. részben, Tichy Lajos történetét olvashatjátok.
Tichy Lajos következett, minden szempár őt figyelte, de a „nemzet bombázója” hosszú percekig nem szólalt meg, látszott, hogy valami nyomasztja a lelkét. Végül Bozsik Cucu törte meg a csendet, és mint később kiderült, rátapintott a vívódás okára.
– Lali, 71 alkalommal játszottál a válogatottban, annak idején azt gondoltam, hogy te leszel a következő, aki eléri a százat.
– Érzékeny pontomra tapintottál Cucu! – válaszolt a csatár. Ez a tüske bennem maradt örökre. Ha a százig nem is, de nyolcvanig biztos eljutottam volna, de nem hagyták. Annak idején a Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi dr. ötösfogatot rögtön az aranycsapat legendás támadósora után emlegették. Baróti Lajos, a válogatott szövetségi kapitánya nem kedvelt. Egyszer véleményt nyilvánítottam, és az nagyon nem tetszett neki. Az egyik válogatott mérkőzés után keményen kiosztott minket a Flórival: „Két ló van a csapatban, akik nem csinálnak semmit.” A két ló Albert és én voltam, nem mellékesen 2–0-ra nyertünk, az egyik gólt a Flóri, a másikat én rúgtam. Kikértem magamnak a sértő megjegyzést, aminek az eredménye az lett, hogy kikerültem a csapatból. Soha nem tudta megbocsátani, hogy visszaszóltam neki. Volt benne amúgy is egy kis tüske a honvédosokkal szemben, egy időben úgy volt, hogy ő lesz a Honvéd edzője, de aztán a kispesti vezetők mást választottak helyette.
1954-ben hívott a Bp. Honvéd. Azt hittem álmodom, hogy Bozsik és Puskás csapata engem akar. Pályafutásom legszebb időszaka volt. Rengeteget jártunk külföldre, a világ legjobb csapatai ellen játszhattam. Bombajó csapatunk volt. A játékosügynökök persze állandóan a csapat körül ólálkodtak, szinte nem volt olyan játékos, akit nem próbáltak meg elcsábítani. Én is kaptam négy ajánlatot, nem is akármilyen csapatoktól, a Barcelonától, Real Madridtól, Milántól és az Internazionalétól. Az egyik meccs után odajött hozzám egy jól öltözött úriember és az orrom alá tett egy csekket 100 ezer dollárról, ami akkor 4 millió forint volt. Annyi pénz, hogy örök életemben nem lett volna anyagi gondom. Nem írtam alá, az öltönyös ember meg elképedt, nem erre számított.
Miután levegőt kapott megkérdezte, miért nem írom alá a szerződést, talán keveslem a pénzt? Tudtam, ha azt mondom neki, hogy Magyarország a hazám, itt érzem magam a legjobban, vár otthon az édesanyám, a testvéreim, és a világ legjobb csapatában futballozhatom, azt nem hiszi el, ezért azt mondtam neki:
– Hát azért, mert a világon senki nem készíti olyan jól a sült kacsát és a túrós palacsintát, mint az édesanyám – aztán otthagytam.
Évekkel később, Dániában játszottunk, kikaptunk, nem volt jó kedvem. A mérkőzés után egyszer csak ugyanazt az elegáns úriembert láttam, aki évekkel korábban megkörnyékezett.
– No, mister Tichy, most aláírja a szerződést?
– A szemébe nevettem. Nem uram, én magyar vagyok, és van csapatom, és nem csak a túrós palacsinta, de a szilvás gombóc is jobb otthon.
A sorozat korábbi részei
Faragó Lajos – https://honvedfc.hu/hirek/nyitott-szemmel-a-halalba/2020-07-19
Puskás Ferenc – https://honvedfc.hu/hirek/puskas-ocsi-es-az-anyai-aldas/2020-07-12
Bozsik József – https://honvedfc.hu/hirek/munkaban-az-ordogfiokak/2020-07-05
Nemes József – https://honvedfc.hu/hirek/a-szivnek-nem-lehet-parancsolni/2020-06-28
Purczeld Ferenc – https://honvedfc.hu/hirek/mibol-lesz-a-cserebogar/2020-06-21
Serényi Imre – https://honvedfc.hu/hirek/ijedtunkben-nyolc-golt-rugtunk/2020-06-14
Eisenhoffer József – https://honvedfc.hu/hirek/eletem-felejthetetlen-emleke/2020-05-24
Varga Péter – https://honvedfc.hu/hirek/a-kispest-elso-valogatottja/2020-05-17
Kispesti dekameron – https://honvedfc.hu/hirek/kispesti-dekameron/2020-05-10
