Ez ám a visszatérés!
Tamás Krisztián a nyáron – Székesfehérvár érintésével – éppen Zalaegerszegről érkezett Kispestre, és a 25 esztendős védő először léphetett pályára előző szezonbeli együttese ellen, sőt annak otthonában, ráadásul sérüléséből felépülve most került vissza a (kezdő)csapatba, „ennek örömére” pedig már a hetedik percben előnyhöz juttatta a Honvédot.
Fejeséhez egy másik visszatérő is kellett, hiszen Djordje Kamber (aki egyébként szintén futballozott Zalaegerszegen) a most futó idényben bajnokin először volt tagja a kezdőcsapatnak, Tamás góljához pedig az ő hatalmas, parittyaszerű bedobása szükségeltetett, amit Ivan Lovric megcsúsztatott a röviden, Tamás meg a hálóba bólintotta a hosszún.
Egy null ide!
Djordje Kamber visszatérése egyébként azt is magával hozta, hogy a csapat ezúttal – a korábbi években sokszor sikert hozó – három belső védős szisztémában állt fel, és persze, most citálhatnánk a vonatkozó futballközhelyet, miszerint „minden felállás annyit ér, amennyi tartalommal megtölti a csapat”, de úgy tűnik, ezúttal ez jót hozott a mieinknek.
Tamás Krisztián gólja után is támadásban maradtunk, Balogh Norbert, majd Zsótér Donát lövése után már közel voltunk a második gólhoz, végül azonban Szendrei Norbert neve mellé jegyezhettük ezt fel. Az U21-es válogatottba először meghívót kapó középpályás (akihez az MLSZ értesítése szerint eddig tartalékként számba vett Tóth-Gábor Kristóf is csatlakozik) a szezonbeli első, NB I-es karrierje második gólját jegyezte, és ha visszagondolunk a Debrecen elleni találatára, majd megnézzük a zalaegerszegit, akkor szerényen megjegyezhetjük, hogy nálunk Szendrei (sem) tud kis gólt lőni!
Jó volt látni a csapatot, eltökélten, nagy elánnal futballoztak a srácok, a gyengébb szereplés sem kötött béklyót a lábakra, sőt, kellő önbizalommal, lendületesen játszottunk, bizonyítva azt, hogy több van az együttesben, mint amit eddig mutatott, no meg azt is, hogy a szezon korai szakaszában sokszor festhet csalóka képet a tabella.
A szünetbeli kétgólos előny ráadásul három is lehetett volna, hiszen a 32. percben kispesti színekben a 150. NB I-es meccsét játszó Gazdag tekert a jobb alsó sarok felé egy szabadrúgást, amit Demjén kapus csak a gólvonal mögül tudott kikotorni, Bognár bíró azonban nem adta meg a gólt…
Persze ami késik, nem múlik, csak éppen a 32. helyett a 48. percben szereztük meg a harmadik gólunkat, Gazdag és Balogh pedig ennek is tevékeny részese volt: előbbi remekül passzolt jobbra Mezghraninak, míg az utóbbi tökéletes ütemben érkezett a beadásra és a védőket megelőzve a hálóba passzolta a labdát.
Hiába azonban a háromgólos előny, nem nyugodhattunk meg teljesen, az utolsó húsz perc Könyves szépítő góljával indult, amitől érthetően vérszemet kapott a ZTE. Bódog Tamás kettőt cserélt az utolsó negyedórára, Balogh Norbertet Boubacar Traoré váltotta, míg Zsótér Donátot Nagy Gergő, aki nyári műtétjét, öt NB III-as és egy Magyar Kupa-meccsét követően ebben a szezonban először lépett pályára bajnokin az első csapatban!
Szükség is volt a friss erőre (érkezett később Baráth Botond, majd a debütáló Artur Craiciun), hiszen a Zalaegerszeg mindent megtette az egyenlítésért, de szerencsére volt tartása a csapatnak, Traoré első NB I-es gólja pedig végképp eldöntötte a találkozót.
„Mindegy hogyan, csak győzzünk” – hangsúlyozta a meccs előtt Batik Bence, óhaja pedig meghallgatásra talált, megvan a győzelem (a DVTK elleni siker után ismét idegenben, és ismét 4–2-re nyertünk), ráadásul olyan játékkal és akarattal, amire a folytatásban is lehet építeni!
